2013. július 10., szerda

Kerti ihletések 2.rész: Esőkert és veteményes

Tudtuk, hogy nem akarunk sem medencét, sem tavat, patakot, vízesést vagy hasonlókat, de a Balaton látványának hiányában mégis szerettünk volna valamit a kertbe, ami a vízes hangulatot közvetíti. A designtényezőn túl a kert talajának első perctől nyílvánvaló agyagos-víztartó adottságait figyelembe véve megfogott minket amikor menet közben először hallottunk az esőkert fogalmáról.


Az esőkert a kert legmélyebb pontján kialakított meder, ami kevésbé puccos néven nevezhető akár szikkasztónak is, vagy - a kertépítő által találóan átkeresztelve - vádinak, ahova eleterelhetjük az elszivárogni egyébként nem tudó csapadékvizet. Tulajdonképp egy kisebb tómeder, amely ökológiailag megtelve és szárazon is életképes. A természetben is megtalálható jelenség a kialakításon túl nem épít mesterséges folyamatokra, ezért hosszabb távon is hihetően  életképes és nagyon kevés gondozást igényel.

Nem is gondolnánk milyen sok növény
szereti ezt a környezetet

A közelmúltban szerencsétlenül előkerült újabb rétegvíz csak megerősítette a vádink létjogosultságát, így az újragondolt drainezést és az esővíz kivezetését már úgy alkíttattuk ki, hogy a kert aljában egyébként is állandóan nedvesebb területhez még ők is közvetlenül hozzájáruljanak.

Aki nem a föld alatt vezeti oda, művi patakmederben
is terelgetheti az esővízet az esőkertbe. 

Az esőkertet akár láthatatlanná is tehetjük, ha beültetjük nedves talajt kedvelő növényekkel, ezek felszívják, illetve gyökérzetükkel megszűrik az esővízünket. De kő-, kavicsmederrel kialakítható egy tóra hajazó képződmény is, amely körül így is-úgy is burjánzó élővilág alakul ki: a hálás növényeken túl pedig pillangók, gyíkok, békák, rovarok fogják élvezni a vízparti burjánzást. Állítólag a szúnyogok viszont nem jobban mint egyébként, mivel a gyors beszívódás okán nem keletkezik vízfelüket, bár sajnos írtás hiányában így is jelen vannak. A víz pedig nélküle megállna, legfeljebb nem ott és nem úgy, ahol mi akarjuk.





Ovisok is elkezdhetik....
_______________________

A veteményes iránti igényünk szintén egy korai stádiumban megfogalmazódott, és a praktikumon túl a stílusosság jegyében már régóta gyűlnek a képek az emelt ágyásokról, amit kiszemeltem. Az ágyások anyagán nem kellett sokáig gondolkoznunk, mert a téglaégető kemence bontásából bőven van még téglánk, így ebből készülnek, azért íme néhány alternatív változat, ha már összegyűltek, hátha másnak is jól jön majd.






A mi veteményesünk leginkább erre hasonlít majd,
de körbevesszük egy fallal és a környező terepszint alá
süllyesztjük



Az egyik legszebb példát a keszthelyi rendház mellett találtuk

A miénk pedig jelenleg ebben a fázisban van, épp az alapjait öntik, de a tervekről majd a következőben...:









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése