2013. május 20., hétfő

Alakulunk: A gyarmati hangulatú olvasósarok

Mikor felmerült, hogy az egyik internetes lakberendezési magazin szeretné befotózni a házat, 1-2 hónapnyi türelem kérése után szembesültem a nyilvánvalóval: a kerten kívül még elég sok minden hiányzik.

A nappali beugrója mindig is heverészős- olvasó saroknak készült, azért stílusát és elrendezését tekintve 'papíron' több változáson ment át. És ez így van, végül egy-egy darab, amibe az ember menet közben beleszeret átírhatja az egész elgondolást. Így volt ez a végül feketére festett erdélyi lisztes szekrénnyel.

Egy szerencsés fordulat kapcsán családom férfitagjai megtáltosodtak és hajlandóak voltak ezt-azt feltenni a falra két hete hétvégén. Illetve véletlenül jutott eszembe a családi örökség egyik darabja: a 130+ éves szőnyeg. Be akartam csak próbálni, de ott is maradt.

Szerintem alakul valamiféle gyarmati hangulat, amit szerettem volna. Azért pár dolog még hiányzik: 1-2 burjánzóbb növény, egy bombasztikus egzotikus asztali lámpa, valami az egy még üres falra.
És pl. a mennyezeti lámpa, ami - nem ér megdöbbeni - egyre inkább fehér, olasz és '50-es évekböl való akar lenni az eklektika jegyében.


Nagyon szeretem a bambusz lerakót, ami nem tudni hogy
eredetileg készült-e így, vagy - ami valószínűbb - egy előző
tulajdonosa több helyen valamilyen módszerrel megégette. 

Az antik szőnyeg megerősítette: több, sok
szőnyeg kell még a nappali-étkezőbe.
Kezd teljesen átalakulni a hangulata. 

2013. május 11., szombat

Textilek - első felvonás

Talán a ma reggeli kávémhoz társaságot szolgáltató harkály inspirált arra, hogy végre elővegyem a félig megírt textiles bejegyzést, hát íme:


Örülök neki, hogy nem kapkodtam anno a textilek beszerzésével. Két helyiségbe vásároltam meg a textileket, és sokat tanultam belőle. A két helyiség a két gyerekszoba volt. A lányszobába már egy korai fázisban beleszerettem a lenes hatású anyagba, vettem is belőle jó sokat. Ebből lett a fotelek kárpitja és a függönyök is. A foteleken még csak-csak helyt álló szép pasztell színek azonban a függönyökön valahogy jelllegtelenné váltak, mintha nem is ugyanaz az anyag lenne. Nem sikerült pontosan megfejtenem, de azt hiszem a fekete nyílászárók tették ezt vele, vagy hogy eredetileg azonos tónusúnak tűnt, mint a lábazatok és festett sarokszekrény, de nem így lett. Azért annyira mégsem rossz hogy a közeljövőben le akarjam cserélni, tulajdonképpen szeretem így is, de a következtetéseket levontam, pl hogy bátrabban a színekkel!





A fiúszoba szürke lenes anyaga az Ikeából származik. Nagyon boldog voltam, amikor rátaláltam, mert azt gondoltam pont ilyet kerestem. Ez küllemre igaz is, viszont hiába előkezeltük, vasaltuk, az anyag bármilyen jól szabják-varrják is nem akar sehogy sem egyenes lenni. Sajnos a minőségét tekintve nem hozta az Ikea színvonalat sem. Pedig a nappaliba is ezt vettem, de mégsem lesz felhasználva, úgyis mégis inkább fehéret szeretnék.


Sokáig aztán hanyagoltam a textil-témát, amíg az április elején tomboló télben el nem veszítettem lendületemet az adott évszakban pedig indokoltan terítékre kerülő kerttel kapcsolatban. Ekkor volt, hogy ismét a textilek felé fordítottam a figyelmemet és felvértezve az itthoni beszerzés kudarcaival rátelepedtem amerikai forrásaimra. Annak okán tudom ezt könnyű szerrel megtenni az egekbe szökött szállítási díjak mellett, hogy kedvenc nővérem ott él és így nála gyűjtögetem a sok helyről érkező rendeléseimet míg együtt elküldi nekem.

A konyha ablakát sokáig mustráltam és végül úgy döntöttem, hogy a kékek kompenzálása helyett egy színeivel beolvadó anyagot keresek ide, ami mintájával enyhíti a helyiség loftos nyersességét. Adta volna magát a toile minta is, de az valahogy soknak és elcsépeltnek tűnt, viszont a már nevében is gyönyörű "Vintage garden rain" fantáziaelnevezésű lenes anyag finom virágmintájába azonnal beleszerettem. Még úgy is, hogy többet kellett belőle megvásárolnom, mint amennyire szükségem van. Ennél is félő, hogy feltéve a színek "kifakulnak", vagy nagyon elüt a többi kéktől, de reménykedem, és ha mégsem jön be, nagyon szívesen használom majd fel a bútorboltban, ezért mertem beruházni.




A manzárd fürdőben a halványzöld-fehér-rózsaszín-meggybordó színösszeállításhoz és a flamingóhoz kellett igazodni (vele jól összebarátkoztunk egyébként). Mivel a flamingó összességében mégiscsak egy geg, azt gondoltam rájátszok és szintén madár témájú mintát nézek a vitrázs rúdra, végképp kockáztatva ezzel, hogy madárfóbiás nővérem hazalátogatása esetén se tegye be a lábát a felső szintre.  Találtam is egy - elismerem - elég vad darabot, de nagyon tetszik, már csak azért is, mert az egészből csak a középen lévő madarak kellenének méret szerint és így nem annyira giccses, és az egész stílusban passzol a flamingó ábrázoláshoz. Persze vagy nagyon jó vagy nagyon béna lesz, utóbbi esetben mégiscsak párna lesz a madarakból, és a biztonság kedvéért beszerzett apró ikatos-geometrikus mintával rukkolok elő, amit szintén fel tudok használni egyéb bútoraimhoz ha úgy alakul.



Ide egyébként, kihasználva a mosdószekrény kényszerű eltartását a faltól, a helyi bádogosüzemmel méretre készíttettem egy vályút és ültetésre irányuló vágyaimat kiéltem a Budapestről leköltöztetett túlburjánzott aloe szétszedésében és beültetésében. Már csak a fehér vagy szürke díszkavicságy hiányzik alóla. Pozitív jellegzetessége a vidéki létnek, hogy a bádogosüzemben nem fogadtak el tőlem pénzt. Talán mert gyakran megfordulunk a tulajdonos által tulajdonolt vendéglátó egységben. Ezt sosem várnám el senkitől, de nagyon értékelendő, hogy az emberek így megbecsülik egymást.



A zöld nádszékek kárpitját is megtaláltam, végül amiatt, hogy a teraszon már elég sok a szürke-fehér-fekete, és mégiscsak afféle átmenet a kertbe, ebbe az erősen florális darabba szerettem bele:


Amilyen könnyen ment a többi, annyit vajúdok a hálóval. Mert oda valami nagyon tökéleteset szeretnék, nagy a felület, nagy a kínálat is, viszont árban is a földön maradnék. A falfestés még lóg a levegőben, de egyre valószínűbben be fog következni - most már tudom mire kell figyelni, hol kell fogni a piktor kezét, és nagyon tetszik, nem tehetek róla. A függönyön az egzotikum-mániámat, vagy a természetet szerettem volna viszontlátni, lehetőleg a kettőt együtt, modern feldolgozású vintage-antik hangulatban, így ebben az irányban nézelődtem. Szintén kiindulási alap, hogy kell bele pici az ágy sárgájából és a falkazetta szürkészöldjéből és mehet bele a leendő falfestés szépiája. Mivel több textilbe is beleszerettem és képtelen voltam dönteni, következő körben beültem "meditálni" a táblagép és egy pohár bor társaságában a kérdéses térbe.... Annyira jutottam, hogy ha tényleg lesz szépiás falfestés, akkor viszont csak semmi banánlevél, semmi indás-madaras cucc, hanem geometria kell ide. És hogy mindenképp keresek vagy csináltatok ide egy szép fa karnistokot (mondjuk az ágykeretre hajazó natúr olajozott régi dióból), mert a sima függönyrúd szimplán ronda, bármiből legyen is. Azóta még sokszor ültem be a hálóba de inkább mindig több lesz a lehetőség minthogy szűkülne a meglévő szelekció. Szóval egyelőre várat magára az import, amihez bátor csatlakozókat szívesen fogadok. Addig is néhány ide szánt párnának való kisebb blokk textil beszerzésével vigasztalódtam - na, elég egzotikus a mix?





A függönyre pedig íme: az esélyesek. Talán tetten érhető, hogy a legtöbb egy klasszikus vagy egzotikus minta ikat változatban. Hát, legalább ez eldőlt.


Tök más színek és azért is virágminta, de valamiért mégis
mindig megakad rajta a szemem. Több színváltozatot
 is találtam ebből az 1979-es Lee Jofa vintage anyagból,
de ez az "agyag" színmegnevezésű így a háló fotója mellett,
hmmm.. , lehet hogy beleszerettem. 



Ez is egy favoritom, de épp elfogytak a készletek
és még nem érkezett meg az utánpótlás
Az előző alternatívája lehetne, de amellett valahogy
mégsem az igazi, túl komor 
Ez annyira egyszerű, hogy talán a tévedés
lehetősége is kisebb, nagyon szép, de félek kevés
Imádom, de a nagy gondolkodás közben csak 3 m maradt
Elgondolkoztam a fekete-fehéren, mert ez  a vonal
már úgyis adott az ágy zsinórozásán, ... épp ezért
sok, ezért kizártam. 
Az Iman Home Couture Ubud mintáját már hoznám is,
ha fordítva lenne a sárga és a zöld aránya
Kravet Batavia Ikat, benne a sárga,
de a lilától tartok
Laura Ashley-csoda, nagyon fontolgatom... 

Folyt köv....

2013. május 7., kedd

A gépek bevonulása

Múlt keddi érkezésünket követően úgy döntöttem, hogy ezen a héten is Keszthelyen maradok a két lánnyal, mivel mindenféle események és találkozók kerültek kilátásba, meg különben is... Illetve az én elképesztően nagyvonalú férjem rávilágított: örüljek már neki hogy minden szempontból lehetek annyira laza, hogy nem rohanok vissza Budapestre, elég ha a család férfi tagjai: ő és az immár iskolás rangidős gyermek teszik szolgaian a kötelességüket. Hát nem édesek?
(Azért a vasárnap esti pizza és a hétfői gyros-vacsora után ma elkezdtem aggódni, hogy a többnyire legkésőbb 7-kor vacsorázó gyermekem 7:30-kor még nem tudta mi lesz vacsorára..... azért imádom őket és amúgy pasisan remekül boldogulnak nélkülem is.)

Nehezen írok új blogbejegyzést, mert még mindig nyomaszt két félig megírt fontos téma: a textileké és a kerttervé. Az a baj, hogy mióta itt vagyunk egy dolog viszont nagyon is inspirál: ágyba kerülni jó korán esténként és nagyokat aludni.

Na de hogy valami vizuálissal is szolgáljak: nagyon büszkék vagyunk rá, hogy múlt héten családilag kipiknikeztünk a ház elé és megcsináltuk - igen, mi magunk: papa, mama, gyerekek - az előkertünket. Na jó, nagypapi is segített, aki főleg társaságot és italokat biztosított, lassításra bírta a közeledő járműveket és beljebb terelte előlük a csemetéket, és hát ez is fontos! Megjegyzem: szerencsére nem volt sok - mármint jármű.




Nem ér alábecsülni, ez lesz ha nagy lesz: 





Növénylista :

5-5 tő sötét és világos kecskerágó
3 tő terülő madárbirs
3 tő terülő rózsa
3 tő fehér pimpó
6 tő örökzöld puszpáng
+ 2 zsák marhatrágya az ültetőgödrökbe
+ 3 zsák mulcs
+ a mindenki ellenkezése dacára a 7 m-es létráról ereszt takarító családfő által begyűjtött több vödörnyi tuja tűlevél, szintén mint mulcs

Adott napot amúgy csak kaki-napnak kereszteltük, az alábbi események miatt (ezeket inkább nem fotókommentálom):

- Arra ébredtünk, hogy kertre nyíló teraszunk lábtörlőjén egy adag fenti termék került elhelyezésre. Eléggé felszívtam magam, mivel ez egy állattól is pofátlanság, de bevallom az is felmerült bennem, hogy bár tudtommal senkit nem haragítottunk (még) magunkra - sőt minden nap újabb szomszédok üdvözölnek kedvesen - azért sose lehet tudni...
Mindenestre így felpaprikázva rátelepdtem biztonsági kameráink felvételeire és némi keresgélés után le is bukott a három házzal odébb lakó nagy termetű ronda szürke macska, aki nem átalott hajnali 2:08-kor megjelenni az ajtónk előtt és némi kapirgálást követően odapiszkítani. Most őszintén.... szerencséjére azóta nem futottunk össze.

- Ezt követően a vidám családi kertészkedés egy átszellemült pillanatában legkisebb gyermekünket értük tetten, amint derékig a trágyás zsákban homokozik - na jó, tulajdonképp ez volt a legkevésbé undorító még mind közül, mert szerintük az "különben is csak föld".

- A nap végére a kutyánk lepett meg minket, aki az utcai pikniken felbuzdulva rá nem jellemző módon elcsatangolt, majd nyilvánvalóan nem csokiba, nem is rózsaszirmokba, hanem valami másba henteregve tért meg kis kalandjából, a kertészkedésbe belefáradt családfőnek némi plusz programot kreálva. Éjszakára a lakásból való számüzetésének csak a kertajtóban véghezvitt kitartó és felháborodott ugatása vetett végett, mivel féltünk, hogy még a végén tényleg ránk haragítja a szomszédságot és kezdhetjük elölről az egészet....

Szóval a fiúk visszatértek a "bányába", mi pedig tovább intézkedünk itt. Tegnapra történetesen a kert tereprendezése volt ütemezve, és szuper élmény volt, ahogy a manzárd teraszon kávémat kortyolgatva szemléltem hogy begördül a gépeket szállító teherautó és beindul a munka. Nagyon izgalmas volt.


Persze ez csak a durva előrendezés, így látványos csodák még nem történtek, én már azért látom amit látok. És remek terep kínálkozott átadni gyermekkori petanque-élményeimet az utódoknak. Többet még nem árulok el...




És akkor ha már így halogatok más témákat, legalább íme: sort kerítek a keserű pirulára. Jobb, ha leírom, mert nem jó ha az ember bármit a szőnyeg alá söpör, bár amúgy nem tesszük, dehát blog-szinten se szépítsük. Mert hát az élet nem fenékig málnaszörp, a legszebb épületek bizony régiek, meg különben is, jó okulás lesz ez későbbre is, hogy kezel egy kivitelező utóbb felmerült problémákat.

Tulajdonképpen már december-januárban elkezdődött: a legalsó szintünk elkezdett salétromosodni. Az építésvezetőnk először azt gondolta, hogy ez a régi falaknak lehet köszönhető- már bennük volt. Nekünk nem annyira tetszett ez a magyarázat, dehát kezelték a megfelelő szerekkel, újrafestették, újra előjött, illetve egyre több helyen jelent meg, már az újépítésű szárnyon is, ez nagyjából kizárta a régi-falak teóriát. A tárolónk az adott szinten úgy 1/2 méter magasságig tiszta víz lett. Ekkor elhelyeztek egy nagy teljesítményű páraleszívót. Március végére aztán egész jól száradtak a falak, majd amikor múlt héten megérkeztünk azt láttuk, hogy a helyzet nem javult. A temperálás megszűnésével és a távollétünkben zárt ablakok mellett a szintre érve levegővételnél és a bőrünkön is érezhető volt a durva páratartalom, a falak pedig értékelhetetlen állapotban vannak. A Playmobil hercegnők kastélyát elmozdítva minden képzeletünket felülmúlták a látottak:






Emlékeztetőül: egy eredetileg tulajdonképpen száraz, de mégis szuterén adottságú szintet mélyítettünk ki, alapoztak és szigeteltek alá utólag. Jelenleg a falak alsó részén jelentkező probléma a külső terepszint alatti szigetelés vagy a drainezés hibájára utal, de még nem tudható.....


A kivitelező szakmai kompetensei a legjobbkor érkeztek anno: a belső részeket márciusban a legjobb állapotukban látták, így bár megásták a feltáró gödröket a szigetelés esetleges hibáinak feltárására nem állítom hogy kapkodtak a kivizsgálással. Ma végigjártunk a főépítésszel és láttam rajta, hogy valóban: bennük azért nem tudatosult a probléma mértéke. Nagy teszt előtt állunk: hogy mi lesz innentől, hogy fogják megválaszolni, kezelni, javítani és kompenzálni a dolgot....






2013. május 2., csütörtök

Rovarhotel

Április utolsó napján már sötétben érkeztünk hosszú kihagyás után a házhoz és a gyermekek gyors ágyba helyezése után az egyik első dolog, amire figyelmes lettem - útban a tárolóba egy üveg 2011-es balatonboglári Ikon Shiraz-ért - hogy az április elején hirtelen lelkesedésből elkövetett sziklakertépítésünk a hó és fagy ellenére nagyon is sikeres volt, növényeink élnek és virágoznak - nagyon is. Hurrá! 


Könnyen állt rá a szemem: a kert tervezése abszolút napirenden van, ezen a hosszú hétvégén sok minden forog körülötte, így az elmaradt tervezés-bejegyzést is megfogalmazom majd végre, főleg hogy most már a teraszon ücsöröghetek a - vállalom: egyelőre váratlan kinézetű- nádszékeimben (nyugi, a piros műbőrt textillel fogom pótolni, a fújt zöld viszont nagyon dögös, nem?). A három nádszéket eredetileg a ház olasz vonatkozású története előtt tisztelegve zöldre, fehérre és pirosra akartam fújatni, így egymás mellett kiadták volna az 'Il Tricolore'-t, de megfutamodtam az utolsó pillanatban, ezért mindhárman zöldek lettek. Utólag mégis bevállalnám, de már mindegy. 


Szóval a sziklakert szerencsés fennmaradása után a következő dolog amit konstatáltunk az örömteli nyár-feeling volt: a part felöl ideszűrődő esti zenés mulatság (használják még a "diszkó" kifejezést??? - csak vicceltem) rítmusai és a minden képzeletet felülmúló mennyiségű szúnyog az amúgy hermetikusan lezárt házban is, nemhogy körülötte. 

Másnap reggel - ilyen még nem volt- mi szülők ébredtünk elsőnek, amiben szerepe lehetett a még függönytelen keleti fekvésű üveg hálófalnak is (jön a textil-bejegyzés is hamarosan!). 
Az előző este rögtönzött késői multis bevásárlásnak köszönhetően adott volt a bőséges reggeli, a második kávé után pedig megérkezett a kedves kertészmérnök egy utolsó egyeztetésre a tereprendezés előtt.  

A kertkérdésbe ilyetén belemerülve nem volt nehéz rászánni magam az utódok által is lelkesen reklamált kültéri DIY projektre: a Rovarhotel megépítésére. A hétvégi kertészeti kiállításon találkoztam először a Rovarhotel intézményével és azonnal beleszerettünk. A madarak kényeztetésére irányulók mellett ennél kedvesebb és értelmesebb dolgot el sem tudok képzelni, mint saját készítésű kerti építményt. 


Nem jellemző rám hogy máshonnan közvetlenül vételezzek szöveget, mégis inkább idézek itt a Természettár leírásából, mert úgysem tudnám szakszerűbben megfogalmazni hogy miről is van szó - már annak aki egyébként nem tudná már amúgy is: 


"Ízeltlábúakat mindenütt találunk. Egy régóta nem bolygatott kő alatt is nyüzsgő élet folyik, s a kerti komposztáló sok faj számára kész Kánaán. Eszünkbe sem jut, hogy a rovarok is védelemre szorulnak. Sok faj ritka, s más fajok lehetnek ugyan gyakoriak, de egyéb állatok étrendjén szerepelnek.

Alakítsunk ki védelmet számukra, készítsünk rovarhotelt!

A rovarhotelbe nagyon sokféle anyagot építhetünk be, törekedjünk arra, hogy az mind természetes eredetű és környezetbe illő legyen. Az anyagok egyik részét csupán búvóhelynek, másik részét táplálkozó vagy szaporodóhelynek fogják tekinteni." 
...

"A tavasszal épített hotel nyár végére valószínű teljesen benépesül, állandó lakói lesznek a már említett ászkák, futrinkák, és százlábúak mellett a magányos méhek, a közelgő tél miatt pedig ideális telelőhely lesz a lepkéknek, darazsaknak és a katicabogaraknak is.
A hotel egyben élettér is. A hotel anyagának egy részét, mint táplálékot lassan fogyasztják a növény és korhadéklakók, s megjelennek a rájuk vadászó, ragadozó futóbogarak, pókok, melyek majd kordában tartják a szállóvendégeket.
Ha jól dolgoztunk, akkor rovarhotelünk nem csak a kert dísze lesz, de soklábú barátainknak maga a HILTON." 

Hmmm... RovarHilton ... szupi! Itt a sok megmaradt építőanyag, a gyermekek különösen lelkesek. Egy talán tévedésből meghagyott, a ház régi kazánházában szolgált szúvas polc remek alapot biztosított a dologhoz, elhatároztuk, hogy lehetőleg semmit nem szerzünk be: saját és fellelt eszköztárral dolgozunk. 
A korábbi bosszúságunkra itt hagyott műanyag csatornacsövekből lettek a toboztartók (még szerezni kell egy fűrészt a daraboláshoz), a telek alsó végében futó zsákutca általunk kiírtott dzsungeléből maradt bőven gally. A bontott téglák és cserepek is nagy számban rendelkezésre álltak. Íme, így jött létre saját változatunk, melyet egyelőre a zsákutcában, telken kívül helyeztünk el, hogy ne ütközzön a leendő kertkialakítással. 



Nos, ahogy a lányok lassan befejezték a házból száműzött de most kapóra jött minifestékek és az általam rögtönzött sablonok felhasználásával megvalósult 'cégtáblát', immár dupla hangerőre csavarták a közelben felvonult vurstlin a rettenetes tuctucot, szóval bemenekültem és nekiláttunk a délutáni szabadtéri programnak: a legtávolabb eső strand megközelítése kerékpárral és az első idei látogatás a verhetetlenül házias ételeket felvonultató kedvenc Matróztanyánkon :) 

Keszeg hiányában a csülkös pacal tarhonyával is remek évadnyitónak
bizonyult.  Nagypapi pedig "balatoni hekkel" traktálta a csípésektől
meggyötört éhes csemetéket, akik a tulajdonos által rögtönzött halpucolási
gyorstalpalón is részt vettek a konyhán a frissen fogott pontyon prezentálva.
  
ÖSSZEGEZVE: BÁRMILYEN KORÁN JÖTT IS, RÉSZÜNKRŐL: ÉLJEN A NYÁR!

A keszthelyi állomás falán találtam ezt a szuper
halas motívumot.