Komolyan lekötötte gondolataimat és érzelmeimet a falfestés témaköre, el is határoztam, hogy hagyom leülepedni kicsit, mert muszájból nem lehet higgadt ítéletet alkotni.
Azért sem voltam ihletett a blogírásban, mert rettenetesen zavar, hogy az utolsó simítások mind a generálkivitelező, mind a belsőépítészeti kivitelező részéről elképesztő mértékben elhúzódnak. Gyakorlatilag már kész a ház, és így különösen dühítő, hogy még széthagyott léceket kell kerülgetni, hogy a ruháimat a könyvespolcon kell tartanom, hogy nem tudok végleges helyükre pakolni dolgokat, na és hogy érkezéskor és távozáskor is takarítok. Meg hogy például a használatbavétel előtt előírt padlóápoló még mindig nem került polírozógéppel bedolgozásra a tömörfa padlóra, pedig jócskán használjuk, és ez sajnos már most meglátszik rajta. Kell foglalkoznom kicsit a kérdéssel és beszélni a forgalmazóval is, no meg elmenni a Széna térre a Starbucks-ba, mert ott állítólag ugyanaz a padló van, mint nálunk, és ha az ottani forgalmat elbírja, akkor hogy a fenébe lehetséges, hogy ott ahol a legkisebb gyerekem étkezik és a kutya szorgalmasan takarít alatta, konkrétan kikopott a gyönyörű padló színe?! Vagy csak a kutyanyálra érzékeny, a kiloccsantott kávét, sáros cipőket jól bírja...?
Na de hogy jó hírt is mondjak, tulajdonképpen előnye a lassított munkáknak - ami azért betudható az elmúlt hetek időjárási viszonyainak is, ha korrekt és elfogadó akarok lenni -, hogy még mindig van újdonság ahányszor lemegyünk a házba. Alig várom már például, hogy végre elkészüljön teljesen a konyha. Már most is imádom, de félkész állapotában még nem laktuk be tökéletesen, ami kulináris aktivitásunkon is érződik egyelőre. Bár néhány próbálkozásunk már volt azért, íme, zárójelben:
 |
| A tömegkályhában Römertopfban sült kacsa - a kályha sütő része tényleg bevált!-... |
 |
| ...hozzá rozmaringos víz fölött párolt sütőtök és burgonya házi vajjal, pürésítés előtt |
A konyhabútor kerete laminált lapból készült, ezt a szerkezeti stabilitás miatt feltétlenül ajánlották, hiszen a műkő pult súlyán túl el kell bírnia a frontokat, melyek az egyéb látható részekkel együtt változatos szélességű antik deszkákból készültek. Ezeket részben én guberáltam össze mindenfelöl (például nagy tételben vásároltam elbontott tornatermi dobogókat), részben a kivitelező cég bontási munkáiból maradtak vissza. Tisztítás után homokfújták és fehérre festették őket. Két féle porcelán fogantyút választottam, eltérőt az ajtókhoz és a fiókokhoz, ez nagyon praktikusnak bizonyult.
És hát ott a konyha sztárja: a Gaudí-féle cementlap. Nem tudok betelni vele. Egyrészt nagyon jó ötlet volt, hogy a három színből variáltuk (főleg mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik egy legyen). És most jön a lényeg: ez a burkolat tényleg egy valóságos kaméleon! Nappal kicsit matt, jobban érvényesül a cikk-cakk mintázat, geometrikusságában is idézi a hullámokat: dinamikus, szeretem! Sötétben viszont alig észrevehetőek az eltérő színek, de életre kelnek a dombormotívumok, szinte szürreálisan élőnek tűnik az egész, a tengeri élőlények mintha még mozognának is.
Slusszpoénként most kaptam a fotót a kivitelezőtől: végre sikerült a műkővédő- / impregnáló szerrel lekezelni a felületet, ami így most egy újabb arcát mutatja csodálatos mélyebb színekkel. Elalélok! És a fotón már látszik, hogy idő közben a felső elem üveges frontjai is felkerültek - mivel nem jutott még időm antik üvegre vadászni, egyelőre csak simát kaptak. A burkolat köré felrakott rézkeret viszont azt hiszem túl vékonyka. És még nem kiforott hogy lesz lezárva az étkező felé a burkolat széle: rézpolcot keresek ide a pultra, de még nem leltem rá a méretben és formában is megfelelőre, illetve még nem zárok ki egy festett nád verziót sem.
A másfélszeres szélességű és mélységű hűtőnkön végre helyet kaptak a mágneseink, és még néhány, amivel a gyerekek is játszhatnak. Hiányzik még az ablakra a vitrázs rúd, amire nagyon szeretnék antik csipkét, de még nem tudom passzol-e majd ide. Mindenestre számos kíváncsi járókelő tekintetével találkozok, ezt a faktort most már kizárnám. A kedves kintről érdeklődő közönség pedig olvasson blogot vagy kopogjon be! Vagy talán inkább csak olvasson blogot.
Ui: maradt pár a sztár-cementlapból, azt hiszem tervezek belőlük edényalátétet - lehet majd keresni a motro-n!
