2012. október 25., csütörtök

Szizálkultúra

A hétvégén nem kimondottan azokat a fotókat készítettem, amikre vágytam.  Ugyanis a legszembeötlőbb dolog a házban az volt, hogy a melegburkoló alvállalkozó csúnyán elrontotta a padlószőnyeg lerakását. A helyzet a csigalépcsőn a legkeményebb. Én őszintén szólva nem hittem a szememnek, hogy a padlószőnyeget a falnak szorítva vágták végig pengével, amelynek folyamán egyrészt össze-vissza vagdalták a lefestett falakat, másrészt a lépcsőfokok nagy részén kisebb-nagyobb rés keletkezett a burkolat és a fal között, mert hát egy merev szőnyeg és egy hajlékony "sniccer" találkozása ugye látatlanban is kétes kimenetelű. A szegetlen szőnyegnek pedig nyilvánvalóan eleve meg vannak számlálva a hónapjai. Persze ha az ember tesz rá egy jó vastag lábazatot még lehet nagyvonalú, de itt nem ez volt a feladat! 

Szóval nézzük, hogy NE burkoljunk szizálszőnyeget csigalépcsőre lábazat nélkül: 



És azt is, hogy hogy kellene szizál szőnyeget lábazat nélkül lépcsőre burkolni. (Így: végy egy "nem magyarul" gondolkodó burkolót, aki igényes a munkájára és nem akarja minél gyorsabban letudni a neki egyébként nem tetsző feladatot. A szőnyeget ugyanis legalább lépcsőfokonként sablonozni, kiszabni és valamely szőnyegáruhzában körbeszegetni szükséges, majd ezután a szép egyorma és nem foszló szőnyegpaneleket leragasztani a lépcsőre !) És akkor ilyen lesz az eredmény: 




A hálószobában szörnyű illesztések, dirib-darabokból összeszabott sarkok fogadtak. 



A hab a tortán mégis az volt, hogy bár a padlószőnyeg lerakását követően azt mondták: csak cérnakesztyűben és zokniban engednek bárkit a házba, csak én több utómunkát végző bakancsossal találkoztam a csak hevenyészetten elszórt takarásokon közlekedve, vagyis hol eltalálva azokat, hol nem - többnyire nem.  
Ha a rossz irányba lerakott tömörfa padló esetében megbékéltem a nem kedvem szerint, ám kétségtelenül szépen lerakott burkolattal, most nem kegyelmezhettem - még most is vérben forognak a szemeim. Az ítélet: újraburkolás. Az elhatározásig már annyit keseregtem és rágódtam azon, hogy ez a szegény szőnyeg vajon miért nem kapja meg az őt megillető tiszteletet (mert mi lett volna ha ő  történetesen egy hófehér gyapjúszőnyeg - akkor is összegányolják, széttapossák szegényt?), hogy aztán legalábbis azt hiszem rájöttem a miértekre. 

Nevezetesen hogy a mi kultúránkból mennyire hiányzik ezeknek a természetes növényi rost szőnyegeknek az intézménye. Mert a nép egyszerű gyermeke ezzel a textúrával hol találkozik?  Lábtörlő formájában (ez látszott nálunk). Haladók már felfedezik az Ikea-ban és egyéb áruházláncokban szegélyezett szőnyeg formájában. Ipari felhasználók irodákat burkolnak vele. De mi van az otthoni szőnyegpadlóval? 

Utólag visszagondolva már réges-rég Amerikában is láttam lakásokban, de úgy igazán először cika tíz évvel ezelőtt szerettünk bele a padlószőnyeg formátumba egy barátom párizsi bérleményében. Akkor sokáig emlegettük, de keretünk nem volt rá. Utána pedig megfeledkeztünk róla, egészen addig, amíg Zita elő nem állt az ötlettel a tervezés kezdeti fázisában. Szokásomhoz híven vad inspirációvadászatba kezdtem a témában, főleg a lépcsőburkolás kapcsán. Jöhetett a szőnyeg! Egyedül a gyerekszobáknál álltam ellen még pár hónapig, de aztán megadtam magam, mert összehasonlíthatatlanul melegebb, természetesebb egy laminált padlónál. A földön játszó gyermekeknek pedig ugyanúgy rakhatunk rá puha szőnyeget. 

Íme a gyűjtemény. Azt szerettem volna megmutatni, hogy ez a szőnyeg mennyire jól működik az eklektikus elképzelésekkel. Mert szinte minden stílussal passzol és azok mindennemű keveredésével azáltal, hogy összefogja a teret, tompítja a szélsőségeket, mindenhova becsempészi a természetet. Minden helyiségben szép, de elvetelmültek (vagy gyermektelenek) még konyhába is teszik, bátrabbak pedig falon, mennyezeten is kipróbálhatják egy trópusi vagy retró hangulat kedvéért.  Én beleszerettem! A műszaki-praktikus tartalomba pedig most nem megyek bele, annak mindenki járjon utána maga !











-----------------------------------

Antik, színes, geometrikus szőnyeggel:




-----------------------------------

Kisebb - nagyobb gyerek szobájában: 







-----------------------------------

És fekete padlóval is nagyon hatásos: 





2012. október 12., péntek

Oszlopszerelem

A mai amúgy is borús napon családomtól magamrahagyottan indultam neki az autópályának, miközben továbbra is súlyosan nyomasztott a tömörfapadló kérdése. 

Azóta vagy százszor néztem meg a kapott fotókat, az összegyűjtött anyagokat, beszéltem többször az illetékesekkel, de úgy tűnt, nem lehet fájdalommentesen korrigálni a fektetési hibát, és ma kellene színt vallanom.

Elveszett lelkiállapotomban érkezéskor felvérteztem magam lelkes apósommal; a háznál épp a biztonságtechnikai szerelvényezés folyt. Leragadtunk ennél a témánál, valamint némi műkő- és térburkolat kérdéseknél, így jó idő eltelt, mire szembe találtam magam: a csodával: 

... na nem a mopsz fenekére gondolok, és nem is a gerendába fúrt
lámpára - az mi, különben is.??? - "for Christ's sake!"
ha viszont ebben nem látod a szépséget, kérlek
ne olvasd tovább, rossz blogon keresgélsz !!!....
Ha ez az oszlop szerepelt volna a hónapokon át kutatott "webirodalomban", biztosan nem is keresek tovább. A sok megálmodott de meg nem talált-, a számos kizárt- vagy nem kivitelezhető-, a túl bonyolult-, vagy túl költséges verziók után a végül fehér zománcfelület alá ötletelt alapanyag kiválasztása -teljesen véletlenül- annyira jól sikerült, hogy az építésvezető -bár remélte hasonló reakciómat-, nem merte biztosra venni: teljesen levett a lábamról a nem várt felület. Fel sem merült többé a lefestése: szerelem első látásra, és kész - épp így, ahogy van: 


Hogy az "acél-vízvezetékcső-és-beton" oszlop tette-e velem - nem tudom, de ezek után békét kötöttem a keresztberakott füstölt rusztikus tölgypadlóval is. A korábban kapott fényképek ellenében matt cognac-olajos mély-meleg felülete végül is nem kurtította le annyira a szerencsére így is nagyvonalú teret. Nem állítom, hogy soha többé nem jut eszembe: mi lett volna ha?, de békét köthetek vele, azt hiszem - ahogy Dan kapitány is tette idővel... 


Egy kisebb baki azért megint történt: a terasz korlátját az oszlopok közé kellett volna ékelni, de valamiért kívülről az oszlopok köré építette a lakatos. Bentről ez a tér megnövekedése miatt előnyös, de kintről épp az oszlopok századfordulós szofisztikáltságát vágta agyon. Kérdéses, hogy ki lehet-e venni. De az ördög ott van a részletekben: ez így nem az igazi. 


A többit képekben feliratokkal: 

Felkerültek a francia-erkély korlátok... 
... és a terasz korlátok - noha "öregkoromra" úgy tűnik tériszonyom lett
Helyére lelt az Artkraft angyal
Szintén megbékéltem a térburkolat mintájával: játékos...
...és a lehullott levelektől már-már patinás
A konyhába beállításra került a leszállított hűtő, de
még nem kapott szép keretet a "Gaudí-falburkolat"
Odavagyok a beltéri ajtókért - és a frissen
felmosott indiai mészkőért
A nyílászárók a márványkockáknak
 is jól állnak - és a GSI szaniterének.. 
Nem rossz a szőnyegpadló, de nem is olyan, mint amit három hét utánajárással kiválasztottunk - vesszenek a hollandok!

Vakuval s anélkül sem adja vissza a többitől egyedül eltérő
fuxiás-bordós lányszoba ajtószínt a fotó - de szuper lett!