2011. július 7., csütörtök

A ’Stylist’: Az első konzultáció

Azért a Tarantino-epizódcím-ízű cinizmus, mert bár nem vagyok nyelvész, ha valamiért neki kellett volna ülnöm, biztosan szimpatikusabb verziót találok az enteriőr stylist szakma elnevezésére, de nem így történt, kár érte.
Szóval sor került a Zitával való első találkozásunkra, és elég sokat haladtunk máris, elkezdett tisztulni a kép, bár egy drasztikusabb változásjavaslattal indult, amitől először megijedtünk, utólag már örülünk neki.
Amit biztosan tudtunk vázolni, mint elképzelést, az a palatető (ár függvényében palaszerű), a rusztikus felületű kőburkolatok, minél több természetes anyag, a ház klasszikus keretei között saját felfedezésű, régi és modern bútorok, némi geg itt-ott, na és a jó minőség - ésszerű árak áhított kombinációja. Ja, és a régóta gyűjtögetett fotók, képek amelyek következtetni engedhetnek az elképzelt stílusra.

Minthogy a belsőt illik a ház külsejéhez igazítani, utóbbit vizsgálva fény derült azokra a külső anomáliákra, amelyeket már mi is érzékeltünk, de nem tudtuk nevükön nevezni. Zita rámutatott az okokra és lehetséges megoldásokra, amennyiben például a kert felöl a függőleges tengelyt hangsúlyozandó jobban láthatóvá kellene tenni a manzárd homlokzatot, a kőbalusztrád helyett esetleg kovácsoltvas korlátok alkalmazásával. Az ablakokat javasolta ívesről szögletesre, esetleg sötét keretre cserélni. Felhívta a figyelmet, hogy a tetőnél ragaszkodjunk az eredeti formákhoz, mert azok jelenleg meglehetősen tökéletesek, viszont apróbb változásokkal is nagyon el lehet rontani. Átbeszéltük az előtetők kívánatos formavilágát és anyagait, a vakolat jellegét, a lehetséges színeket és külső burkolatokat.
Eddig – bármennyire tartottunk is tőle - a balusztrádra a ház egyik fő stílusjegyeként gondoltunk, egyelőre elképzelhetetlen volt számomra a kovácsoltvas, de éreztem, továbbra is érdemes Zita a  bizalomra, így kiálltam családom és az építész szkeptikus kardoskodását, és megnyertem azt a két napot az ügynek, amíg Zita elkészült az ihletadó látványrajzokkal. Íme a fa, kő, kovácsoltvas korlát opciók:



Nem tudom ki mit választott volna, minket rövid barátkozást követően a kovácsoltvas a sötét ablakkeretekkel, az eltérő színű szuterén szint teljesen meggyőzött.  A ház leendő ura főleg a korlát mintájáért rajong, ami szerintem is tökéletes középút a klasszikus és modern között, azért szokásomhoz híven még nézelődök majd. Before-after, íme:


Minthogy a bejárat alacsonyabban van az utcafrontnál, egy lugas vagy két tuja lenne hivatott a pokolba szállás feelingje helyett a tekintetet fölfele vonzani, a kocsibeálló mellett pedig tényleg jó ötlet az alcsonynak szánt kerítést burkolt pad-beugrókkal feldobni, ami funkcionálisan is jól jöhet. Sajnos az utcafronti, de onnan nem látható szuterénszoba falának üvegfallá varázsolását férjem leszavazta, pedig tényleg látványos lehetne, küzdöttem is volna érte, ha történetesen a hálószobáról van szó, de mivel gyerekszoba lesz, talán tényleg nem annyira praktikus.


A nappali és étkező közé említettem, hogy szeretnék valamilyen elválasztást, de ami mégsem zárja el teljesen a két teret, a megoldás rögtön érkezett: egy-egy oszlop a faltól kis távolságra, zseniális, és egy csomó lehetséges verziót felvet.  


Amikor kérésként elhangzott, hogy nevezzünk meg egy tárgyat, színt, formát, stílust, valamit, ami vezérmotívum lehet a tervezésnél, és én csak gondolkodási időt tudtam kérni, a Férfi a rá jellemző gyakorlatiassággal rávágta, hogy „Balaton”. Az elsőre tág fogalomkört Zita mégis jól összehangolta a megismert elképzeléseinkkel és elkészült az első koncepcióterv, ami pont olyan elegánsan-finoman-balatonosan vidékies, mint ahogy elképzeltem, esetleg csak egy árnyalatnyit haloványabb-rusztikusabb annál, ígyhát reklamáltam néhány élénkebb színfoltot és némi csillogást, mármint fényes felületet.


Szuper a kiszemelt tömörfa svédpadló, a lehetséges hidegburkolat verziók. Egyébként a burkolatoknál került sor a kályha, mint központi elem lehetséges anyagára, de tartozom még a kályha-story konklúziójával, így ezt a kérdéskört a következő bejegyzésre hagyom.

Sajnos a hirtelen ránktört oviszünet és egy irodafelújítás nem kedvez a blogírásnak, de igyekszem pótolni a lemaradást....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése