A kályha: 2. rész

Arra mindenképp jó volt a történeti áttekintés, hogy óhatatlanul inormációt nyertem a cserépkályha működési elvéről, aminek utánajárni ilyen irányú műszaki érdelődés hiányában nem füllött a fogam.

A magamfajta totális laikusok kedvéért: a cserépkályha titka abban rejlik, hogy más fatüzelésű berendezésekkel ellentétben nem igényel folyamatos táplálást, lényege, hogy egy rövid, intenzív felfűtést követően hosszabb időn át adja le a meleget. A kályha belsejében kiépített járatok elősegítik, hogy a hő ne rövid úton távozzon, hanem alaposan átjárja a kályhát, anno is elég volt a cselédnek reggelente jól  befűteni.

Ha már itt tarunk, a cserépkályha - bár ez a módszer tökéletesen gazdaságtalan - többnyire azért épült közvetlenül a fal mellé, hogy egyszeri cselédünk ura megzavarása nélkül, a szoba falán túlról gyújthasson be, amíg amaz másik oldalára fordul hajnaltájt. Egyébként a kályha akkor tölti be tökéletesen funkcióját, ha körbejárható és minden irányba képes meleget sugározni.

A korábbi design-körképet követően – főként kőburkolata miatt - egyre inkább az amerikai verzió vonzott minket, melynek rejtelmeibe jobban beleásva magam fény derült a ’masonry heater’ /vagy ’masonry stove’ hazai megfelelőjére is: ’tömegkálhya’, az eredetihez hívebb verzióban ’téglakályha’ néven fut és - hurrá!- létezik itthon szakavatott kivitelező. 

Tömegkályha elnevezése azért alakulhatott ki, mert ez a kályha kb 2-2.5 tonnát nyom. A cserépkályhához viszonyítva ez az egyik előnye, hiszen tömegénél fogva több hőt képes tárolni, de lássuk a pozitívumokat sorjában:

• Tehát nem csak a tégla, de a lényegesen több samott beépítése miatt is több hő tárolására képes, hosszabb időn keresztül

• Nagyon gazdaságos, 80% fölötti hatásfokával a 10-15 kg fa hőjét 16-24 órán át egyenletesen sugározza

• A tűztér fölött van egy másodlagos, felső égőtér, ahonnan a fából felszabaduló füstök és gázok csak teljes kiégésük után tudnak továbbáramlani, és amely mellesleg megfelelő kialakítás esetén sütőtérként funkcionál: kenyér, hús, pizza, sütemény: remek téli ellfoglaltság!

• A másodlagos tűztérnek köszönhetően rendkívül tiszta, 2-300 fokkal magasabb hőfokú az égés, nincs károsító savas kicsapódás, füstlerakódás

• A viszonylag nagy tűzteret megfelelően hozzáférhetővé tévő üvegajtóval van egy kandallóhatás, ugyanakkor a minimális hamu miatt csak 1-2 hetente kell üríteni, így rendkívül tiszta is

• A szuper-tiszta égés miatt miatt tulajdonképp örök életű, nem szükséges 10-15 évente átrakni

• 5-6 nap alatt megépíthető, égetett téglából, de tetszőleges burkolattal ellátható, feltéve ha az jó hővezető, illetve kaphat akár egy festett vakolatot is

• Kell hozzá a megtervezett konstrukció, a pontos méretezés, a jó minőségű tűztér anyagok, a dilatáció kialakitása, megfelelő tömítés a belső mag és a burkolat között, és a  levegő megfelelő helyen, megfelelő mennyiségben történő adagolása.


Mi azt találtuk ki még mindehhez, hogy egy hőcserélő segítségével a padlófűtést is rácsatlakoztatjuk a rendszerre, tehát a kazánnak csak akkor kellene rásegíteni a fűtésre, ha a kályha nincs befűtve vagy nem biztosít kellő hőfokot.

A kiszemelt kivitelező – bár annak híve, hogy a kályha minden külső energiaforrástól független maradjon – megerősítette ennek kivitelezhetőségét és megadta a megfelelő hőcserélő rendszer kritériumait és beszerzésének forrását.

Ami a külsőt illeti, még mindig nem kiforrott a dolog a környező burkolatok véglegesítésének hiányában. Szép és hangulatos simán a tégla, de egyelőre valahogy nem passzol.  Így elkezdtünk azután nyomozni, hogy fizikai tulajdonságok tekintetében mely kövek alkalmasak a feladatra. Eredetileg jellemzően szappankövet használnak hozzá, de ez itthon nem fellelhető, illetve bár lenne olyan forgalmazó, aki beszerezné, nem szívesen használnék ennyire idegen anyagot. Az egyik kedvenc ’kőboltom’-ban azt mondták, a kígyókőről tudják, hogy jó hővezető, ezt ajánlják, de ez sem hazai portéka. Ugyanitt találtam egy érdekes bazalt felületet, mely bár török, Badacsony környékének bazaltvulkanikus tanuhegyei között csak kell találjunk hazai változatot.

Az inputokkal felvértezve engedtem kövtekező vidéki munka-túrájára férjemet, melynek során az egyik hazai nemzeti park szakértőjét kérdezte meg a témáról. Megtudtuk, hogy a szappankő és a kígyókő maximum népnyelvi fordulatok lehetnek, így nem született róluk hivatalos álláspont. A bazalt viszont igen, jó hővezető, tehát megfelelhet a célnak. Egy gyors böngészésből megtudtam, hogy a márvány hővezetési tényezői is megegyeznek a bazaltéval, ha valóban megfelel, mindenesetre nagyobb színválasztékot enged...

Nekem az egyszerűség jegyében azért mégis tetszik a simán vakolt-festett változat. Érdekes lehet, de utána kellene néznem, hogy a márvány hatásra hajazó, de annál bizonyára jóval kedvezőb árfekvésű velencei stukkó festés lélegzik-e eléggé ide, de a Farrow & Ball öko-festékei biztosan megfelelnek a célra.

Hát innen haladunk tovább, illetve következik a kínálat feltérképezése, ugyanis 1-1,5 cm vastagságot bír el a kályha, indulhat a burkolólap- és festékkutatás.

Folyt köv.... 

A ’Stylist’: Az első konzultáció

Azért a Tarantino-epizódcím-ízű cinizmus, mert bár nem vagyok nyelvész, ha valamiért neki kellett volna ülnöm, biztosan szimpatikusabb verziót találok az enteriőr stylist szakma elnevezésére, de nem így történt, kár érte.

Szóval sor került a Zitával való első találkozásunkra, és elég sokat haladtunk máris, elkezdett tisztulni a kép, bár egy drasztikusabb változásjavaslattal indult, amitől először megijedtünk, utólag már örülünk neki.

Amit biztosan tudtunk vázolni, mint elképzelést, az a palatető (ár függvényében palaszerű), a rusztikus felületű kőburkolatok, minél több természetes anyag, a ház klasszikus keretei között saját felfedezésű, régi és modern bútorok, némi geg itt-ott, na és a jó minőség - ésszerű árak áhított kombinációja. Ja, és a régóta gyűjtögetett fotók, képek amelyek következtetni engedhetnek az elképzelt stílusra.

Minthogy a belsőt illik a ház külsejéhez igazítani, utóbbit vizsgálva fény derült azokra a külső anomáliákra, amelyeket már mi is érzékeltünk, de nem tudtuk nevükön nevezni. Zita rámutatott az okokra és lehetséges megoldásokra, amennyiben például a kert felöl a függőleges tengelyt hangsúlyozandó jobban láthatóvá kellene tenni a manzárd homlokzatot, a kőbalusztrád helyett esetleg kovácsoltvas korlátok alkalmazásával. Az ablakokat javasolta ívesről szögletesre, esetleg sötét keretre cserélni. Felhívta a figyelmet, hogy a tetőnél ragaszkodjunk az eredeti formákhoz, mert azok jelenleg meglehetősen tökéletesek, viszont apróbb változásokkal is nagyon el lehet rontani. Átbeszéltük az előtetők kívánatos formavilágát és anyagait, a vakolat jellegét, a lehetséges színeket és külső burkolatokat.

Eddig – bármennyire tartottunk is tőle - a balusztrádra a ház egyik fő stílusjegyeként gondoltunk, egyelőre elképzelhetetlen volt számomra a kovácsoltvas, de éreztem, továbbra is érdemes Zita a  bizalomra, így kiálltam családom és az építész szkeptikus kardoskodását, és megnyertem azt a két napot az ügynek, amíg Zita elkészült az ihletadó látványrajzokkal. Íme a fa, kő, kovácsoltvas korlát opciók:

Nem tudom ki mit választott volna, minket rövid barátkozást követően a kovácsoltvas a sötét ablakkeretekkel, az eltérő színű szuterén szint teljesen meggyőzött.  A ház leendő ura főleg a korlát mintájáért rajong, ami szerintem is tökéletes középút a klasszikus és modern között, azért szokásomhoz híven még nézelődök majd. Before-after, íme:

Minthogy a bejárat alacsonyabban van az utcafrontnál, egy lugas vagy két tuja lenne hivatott a pokolba szállás feelingje helyett a tekintetet fölfele vonzani, a kocsibeálló mellett pedig tényleg jó ötlet az alcsonynak szánt kerítést burkolt pad-beugrókkal feldobni, ami funkcionálisan is jól jöhet. Sajnos az utcafronti, de onnan nem látható szuterénszoba falának üvegfallá varázsolását férjem leszavazta, pedig tényleg látványos lehetne, küzdöttem is volna érte, ha történetesen a hálószobáról van szó, de mivel gyerekszoba lesz, talán tényleg nem annyira praktikus.

A nappali és étkező közé említettem, hogy szeretnék valamilyen elválasztást, de ami mégsem zárja el teljesen a két teret, a megoldás rögtön érkezett: egy-egy oszlop a faltól kis távolságra, zseniális, és egy csomó lehetséges verziót felvet.  

Amikor kérésként elhangzott, hogy nevezzünk meg egy tárgyat, színt, formát, stílust, valamit, ami vezérmotívum lehet a tervezésnél, és én csak gondolkodási időt tudtam kérni, a Férfi a rá jellemző gyakorlatiassággal rávágta, hogy „Balaton”. Az elsőre tág fogalomkört Zita mégis jól összehangolta a megismert elképzeléseinkkel és elkészült az első koncepcióterv, ami pont olyan elegánsan-finoman-balatonosan vidékies, mint ahogy elképzeltem, esetleg csak egy árnyalatnyit haloványabb-rusztikusabb annál, ígyhát reklamáltam néhány élénkebb színfoltot és némi csillogást, mármint fényes felületet.

Szuper a kiszemelt tömörfa svédpadló, a lehetséges hidegburkolat verziók. Egyébként a burkolatoknál került sor a kályha, mint központi elem lehetséges anyagára, de tartozom még a kályha-story konklúziójával, így ezt a kérdéskört a következő bejegyzésre hagyom.

Sajnos a hirtelen ránktört oviszünet és egy irodafelújítás nem kedvez a blogírásnak, de igyekszem pótolni a lemaradást....