A fűtési szezon beköszöntével emlékeztettük magunkat, hogy környezettudat ide vagy oda, a padlófűtést semmiképp sem adjuk, a végső döntés értelmében a gázt próbáljuk kiegészíteni valamilyen alternatív energiával, olyannal, ami ne-adj-isten még látványos-hangulatos is. Minthogy a ház ura mindig szeretett volna kandallót, kissé meglepett, hogy az alternatív fűtés kapcsán kitartóan ragaszkodni látszik a főhelyen megjelenítendő cserépkályhához, mivel utóbbi hallomásból alkalmas lehet a fűtést egészében kisegíteni az egy-helyiséges látvány-kapacitással szemben. Mielőtt elkezdtem volna nagy erőkkel gépész-zsenit hajkurászni, bár ez amúgy is esedékes, felmerült egy kisebb dilemma...
Amellett ugyanis, hogy az ősök fészkében kétségtelenül nosztalgikus a téli estéken szétáradó meleg és faropogás, lelki szemeim előtt óhatatlanul egy olajzöld / őzbarna deprimáló monstrum képe jelent meg. Minthogy nem akartam két lábbal tiporni az illúziókat, illetve kimondottan izgalmas kihívásnak igérkezett, elhatároztam, hogy találok olyan cserépkályhát, ami emelni fogja az egyterű közösségi szint fényét és nem falusiasítja el a dédelgetett „kúria” miliőt.
Minthogy a két cserépkályha múzeum Győrben és Zalaapátiban található, a Zsolnay manufaktúra sem esett hirtelen útba, könyvtárba indulni pedig éppen lusta voltam, egyelőre az internetre vetettem magam vizuális inspirációért, ami elsőre gyatra eredménnyel járt. Kis hazánkban, általánosságban, a már emlegetett olajzöld / őzbarna szörnyeken, ülőpatkás búboskemence-utánérzéseken kívül a készítők még amolyan operett-minimál darabokkal rukkolnak elő, melyek azon túl, hogy szögletesek és ingerszegények, nyilvánvalóan nélkülöznek mindenféle design-szemléletet.
Következtek a nemzetközi vonalak, és minthogy főként az angol-francia front kiábrándítóan csekély eredménnyel járt, most már kénytelen voltam a kályha-storynak is utánaolvasni, mert gondolataimban -legalábbis a számolatlan kastély kapcsán- jelen kellett legyen a cserépkályha-kultúra, hát hova dugták őket?
Már ekkorra is jóval többet időztem a témában a kívánatosnál, de nem hagyott nyugodni a dolog, így előbb-utóbb rájöttem a nehézségek eredetére, nevezetesen, hogy a cserépkályha mint ilyen, leginkább csak a német ajkú közép-európára, illetve a lengyel-cseh-magyar régióra jellemző, míg más országokban vagy másképp, vagy más néven fejlődött, vagy csak részben vették át a hagyományait. Mindenesetre most már ha jól akarok ebből kijönni, utánajárok a világ hagyományainak, hogy legyen miből merítkezni, vagy már csak önképzés céljából is.
Nos az ember azt hihetné, hogy a kályhák története is már megint a rómaiakhoz nyúlik vissza, akik hypocaustum néven a technológia ősét alkalmazták a fürdők, illetve tehetősebb polgárok padlójának és falainak fűtésére. De aztán kiderül, hogy a rafinált kis kínaiak már ie. 10. század környékén feltalálták a hasonló elveken alapuló padló-ágy fűtést, amelyet később Kang ágynak keresztelve használtak éjszaka alvásra, nappal pedig általa és rajta váltak komfortosabbá a házi teendők, minthogy a felület az ’enterieur’ nagy részét uralta.
-----------------------------------------
Szűkebb pátriánknál maradva - a kora-középkorban igazi luxusnak számító padló- és falfűtés a kolostorok, várak, városi elöljárók kiváltsága, amikor is leleményes fazekasok cserépkorsók hőtároló burkolatként való alkalmazásával rájönnek a lakószoba kemencével való fűtésének hatékony módjára. A 13-14. században az osztrák-svájci hegyekben terjed el ez a szobakályha, melyet aztán a lengyel-cseh-magyar régió is átvesz. A 15. században ugrásszerűen fejlődő fajansztechnikával felturbózva lehetővé válik, hogy a kályhacsempék divatja a művészeti irányzatokkal együtt változzon, és mind a hagyományos paraszti kályhakészítésben, mind a főúri lakokba szánt cserépkályhák között változatos iparművészeti remekek születnek.
-----------------------------------------
A francia polgárok csak a 18-19. század fordulóján kapnak észbe a rokokó mámorából, de a hirtelen trenddé vált fajanszcsodákat azután - Napóleonnal és az empírral együtt - viszonylag hamar elsodorta az újabb korok szele és a távfútés. A korán lezajlott ipari forradalomban edződött francia kerámiaműveseknek a készen kapott technológia mellett tényleg csak a kályhacserepek művészi kidolgozására kellett ügyelniük, így a rövid idő alatt is tökélyre vitték a manufakturális szinten máig fennmaradt iparágat.
-----------------------------------------
A hollandokat elég korán inspirálta a kínai porcelán, melynek kék-fehér színvilágát és motívumait előszeretettel alkalmazták kályháikon is már a 17. században, és csak két évszázaddal később hagyták magukat egy alternatív ornamentika és egy lilább színváltozat által kizökkenteni. Az art nouveau kapcsán még szusszant egyet a kreativitás, majd a 20.századra kimerült, bár szintén máig léteznek a 17. század óta fennálló történelmi kerámia üzemek.
-----------------------------------------
A svédek számára a kényelem netovábbja a falak között hosszan tartható meleg télen, így széles körben üdvözölték a takarékos fafelhasználással üzemelő lakásfűtés kidolgozására felhatalmazott diák 1767-ben bemutatott terveit. A ’kakelugn’ az amúgy azért délebbre már feltalált fűtőeszköz mennyeztig érő tökéletesen henger formájú válozata, amely eleinte skandináv egyszerűggel hófehér volt, később persze az alakja is formálódott, és kerültek rá motívumok is.
-----------------------------------------
A klimatikus adottságokat tekintve az oroszoknál sem meglepő, hogy már a 15. századtól mesék megszemélyesített szereplőjévé vált a kályha. A ház abszolút központját képező kultosított berendezés méreteit sem aprózták el, de funkcióit tekintve is kihoztak belőle minden lehetőt: a fűtésen kívül teret adott a sütés-főzésnek, a teteje pedig hálóhelyként szolgált, talán épp kínai inspirációra...
-----------------------------------------
A felvilágosult Baltikumban megjelent minden európai változat formai-művészeti leképeződése a paramétereiben visszafogottabb, de nagyon jellegzetesen díszített kályhákon, melyek a komplett parasztház-gépészet helyett már "csak" polgári és uralkodói lakok egyes helyiségeinek fűtését voltak hivatottak ellátni.
-----------------------------------------
Britanniában és Észak-Amerikában eleinte inkább vaskályhát használtak, majd ők is átvették a „német kályha” technológiáját, melyről még Mark Twain is lelkendező esszét írt, de formailag inkább oroszos vonalak érvényesültek, hővezetőnek pedig kerámia helyett követ, téglát alkalmaztak. Szimaptikus....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése